Nem szeretem a hosszas bevezetőket, ezért lóléptékben, tömören vázolnám, miért is indítottam el ezt a blogot. Hat-hét évig rendszeresen írtam filmkritikákat, esszéket különböző non-profit honlapok részére, sokáig szerettem, és úgy érzem, a kezdeti bizonytalanságok ellenére bizonyos fokig ment is. Mostanában azonban erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, nem fogok hobbiszinten cikkezgetni, örökké ingyen dolgozni, és hogy nagyon sok más dolog is van az életben, amit ki szeretnék próbálni, amivel tökéletesen kitölthetném azt a két-három órát, amit hetente, kéthetente, havonta kritikaírásra fordítok. Ma már csak ellenszolgáltatás fejében vagyok hajlandó ilyesmivel foglalkozni. Kitalálhatjátok, hogy ennek okán jóval kevesebbszer nyúlok mostanság a klaviatúra után. A gondolatokat, benyomásokat, értékítéleteket azonban a rutintól való elszokás sem irthatta ki belőlem. Ezért úgy döntöttem, egye fene, létrehozok egy blogot, ahová másokra való tekintet és felelősség nélkül, magán jelleggel, a szubjektivitás kényelmességével és lazaságával bezsúfolhatom a magam kis szövegeit.

Ezért létesült tehát a Hannibal moziblogja, ami reményeim szerint hűen és szórakoztatóan tolmácsolja majd szerzője gondolatait. Más, fennálló bloghoz nem akartam, nem is akarok csatlakozni, mert előbb-utóbb mindig konfliktus forrása, ha csapatban kell dolgoznom. Jobb, ha egymagam tolom a saját szekerem. Üdv az olvasónak!

Hannibal